165/4. A csomagolóalagút — A tömbösített leértékelés

A futószalag zökkenőmentesen szállította őket a csomagolóalagút belső csarnokába, ahol óriási fémhengeres adagolók ontották magukból a hullámkartont és a préselt faforgácsot.
– Úgy tűnik, átcsoportosítottak minket az összevont tételek közé – jegyezte meg az antikvárius szárazon, miközben egy adagolókar precíz mozdulattal egy nagyméretű, párnázott kartondobozt húzott köréjük. – Ha szerencsénk van, kötegelt áruként kerülünk az esti árverésre, és egy nagykereskedő egyetlen tételben viszi el az egész csarnokot.
Henderson megpróbált átlépni a doboz szélén, ám egy mechanikus szorítópofa gyengéden, de ellentmondást nem tűrően visszatolta a derekát. A gép nem ismerte a személyes szabadság fogalmát; számára csupán szabálytalan formájú, sérült csomagolású tartalom létezett.
Egy rézcsőből hirtelen finom mészpor zúdult a lábukhoz, sterilizálva a szállítási felületet. A szerkezet nem megsemmisítésre, hanem hatékony raktározásra rendezkedett be: a kartondoboz tetejét két csapkodó fémlemez nyomta le, sötétségbe borítva a két mozdulatlan utast.
– Ne mozogjon – suttogta az antikvárius a préselt lemezek alól. – A doboz címkéje szerint mostantól „Vegyes padláslelet” vagyunk. És a vegyes tételeket mindig a hátsó rámpán rakodják ki.
A doboz hirtelen megbillent, ahogy a szalag egy lejtős továbbító felé kormányozta a küldeményt. Odakintről egy nehéz teherautó dízelmotorjának tompa dübörgése szűrődött be.