165/3. A kámforos lift — A lesüllyesztett becsérték

A kámforszagú gőz hamar elfedte a vitrin felső üvegbúráját, ahogy a bársonytalpú platform egyenletes zümmögéssel süllyedt a sötétségbe.
– Kiléphetünk a szerepből – nyögte ki az antikvárius, és óvatosan megmozgatta elzssibbadt vállát. – A szerkezet az eladatlan, de kiemelkedő értéket képviselő darabokat az alagsori műtárgyóvóba továbbítja. Onnan a személyzeti kijáraton át egyenes az út a szabadságba.
Henderson megkönnyebbülten engedte ki a levegőt, bár a cipője alatt vibráló fémlemez nem sok nyugalmat árasztott. A süllyedés hirtelen ért véget egy fémes csattanással. Amikor a gőz oszlani kezdett, nem egy elegáns páncélterem tárult eléjük, hanem egy huzatos, olajszagú csarnok.
A platform alatt nem szőnyeg, hanem egy lassan gördülő gumiszalag várt rájuk. Fejük felett sárgaréz karok lendültek ki a falból, s az egyik mechanikus csipesz határozott mozdulattal kiragadta a vásárló által otthagyott lyukasztott cédulát.
– Ez a szokásos iktatási protokoll – suttogta az antikvárius, bár a hangja érezhetően elcsuklott.
Egy kattanás kíséretében a fali számláló átugrott. A kiadott cédula alapján a gép nem leltári számot nyomtatott Henderson kabátjára, hanem egy rikító piros bélyeget: „Kiárusítás – Selejtezendő csomagolássérült tétel”. A mozdulatlanul maradás nem a becsértéküket növelte meg, hanem a statikus, porfogó jellegüket igazolta.
A gumiszalag zökkenővel megindult a sötéten tátongó csomagolóalagút felé, ahonnan nehéz, friss faapríték szaga áradt.