164/9. A gondolati melléklet — A függőleges átsorolás

A fémlemez csikorgása mögül nem egy másik alagút, hanem egy apró, sárgaréz alkatrészekből összerakott tölcsér bukkant elő. A cső mélyéről elfojtott, reszelős hang szólalt meg, akár egy sokat használt fonográfhengerről:
– A visszatartott egységek kötelesek benyújtani a gondolati mellékleteket három példányban. Hiányos dokumentáció esetén a várakozási idő megduplázódik.
Henderson a rögzítőpántok rabságában feszengett, miközben az antikvárius higgadtan igazított meg a szemüvegén.
– Teljesen szabályos – jegyezte meg az öregúr szárazon. – A gondolati visszatartásnál mindig fennáll a gyanú, hogy valaki megpróbálja kijátszani a besorolási illetéket. Úgy vélem, elegendő lesz, ha egyikünk hangosan felolvassa a tegnapi bevásárlólistáját.
Mielőtt Henderson tiltakozhatott volna, a tölcsér alatt egy apró, rugós rekesz ugrott ki a falból. A rekeszben egy száraz tintapárna és egy fémből öntött minősítő pecsét pihent. A rendszer nem várt a válaszra: a kosártartó sín fémfogai nagyot kattantak, majd a szerkezet nem jobbra, és nem is balra, hanem merőlegesen felfelé kezdte húzni a bársony ülést.
A szűk, függőleges járat falán egymás felett sorakoztak a sárgarézből készült iktatócsövek. A magasból halk, üveges koccanás hallatszott, s egy apró, csiszolt üveggolyó gurult le a vezetősínen, pontosan Henderson ölébe hullva.