164/5. A kárpitozott gyűjtőkosár — A bürokratikus nyugtázás

Henderson nem tehetett mást: megkeményítette a tartását, és a kinyúló, recés fémfogaskerekek közé illesztette a sárgaréz kulcsot. A szerkezet meglepő gyengédséggel kapta el a tárgyat, majd egyetlen határozott kattanással berántotta a sötét járat mélyére. A pörkölt kávé illatát árasztó gőz azonnal eloszlott, mintha soha nem is létezett volna.
Az antikvárius diadalmasan összecsapta a tenyerét.
– Úgy bizony! A fogadórendszer rögzítette a karbantartási vészhelyzet elhárítását. Most már csupán a nyugtázó szelvényre kell várnunk, s a bürokratikus akadály elhárul.
A falnyílás felett ekkor apró, sárgaréz számláló ugrott egyet, s a nyílás melletti keskeny résből egy kiadósan megnyomtatott, keskeny papírcsík türemkedett ki. Henderson óvatosan kihúzta a szalagot. A friss nyomdafesték még meleg volt az ujja alatt.
„IGAZOLÁS: Karbantartói kulcs átvéve az 03-as Selejtező-aknában. A rendkívüli felülvizsgálat sikeresen lezárult. Kérjük, a végleges jóváhagyásig foglalják el a kijelölt várakozási pozíciót a bársony kosárban.”
– Bársony kosár? – kérdezte Henderson, miközben szemöldökét felvonva nézett az antikváriusra.
– Nyilvánvalóan a VIP-váróterem félrefordított hivatalos megnevezése – jelentette ki az antikvárius meggyőződéssel, s a szoba sarkában álló mély, kárpitozott rekesz felé mutatott.
A sarokban álló kosár mélyén ekkor rugók halk pendülése hallatszott.