164/3. A távgépelt határozat — A hálózati tévedés

Henderson döbbenten nézte, ahogy a sárgaréz betűkarok precíz, szinte gépiesen ünnepélyes ritmusban rótták a sorokat a szűzfehér lapra.
– Ez csupán a Központi Irattár automatikus szinkronizációja – jelentette ki Henderson némileg feszülten, szorosan egymáshoz szorítva az ajkait. – A gőznyomásos hálózatban megesik az ilyen áthallás. A minisztériumi távgépelő nyilván most továbbítja a napi rendes körlevelet.
A csikorgó áttételek látszólag igazolták a feltételezést. A gép nem ellenük fordult, csak tette a dolgát: a pneumatikus csöveken érkező impulzusok mozgatták a billentyűzetet. Az antikvárius elégedetten bólintott, bár szemében még mindig dühös szikrák pattogtak.
– Természetesen. A bürokrácia nem törődik azzal, ki ül a henger előtt. Csupán egy szokásos rendszerfrissítés – vágta rá élesen az antikvárius.
A betűkarok hirtelen megdermedtek, s a papíron egyetlen, gépiesen tökéletes mondat világított a friss tintától: „Az Archivált Státuszú egységek fizikai leltározása megkezdődött.” A papírtovábbító henger mögött ekkor halk, fémből való kattanás hallatszott, s a rézburkolat kiadott magából egy apró, megviselt rézkulcsot, amely egyenesen Henderson lába elé gurult a padlón.