163/8. Az Archivált Elégedettség – A Végleges Kapszula

A fejük feletti sötétségből érkező tompa, ütemes szisszenés után a henger vibrálni kezdett. Henderson, a fémháló és a kávémassza fogságában is diadalmasan bólintott. „Ez a stabilizálás! A rendszer gondoskodik a minőségi pihenésről.” Az antikvárius mélyről jövő, halk nyögéssel reagált.
A rezgés erősödött, a massza felmelegedett, édeskés, karamelles illattal telve. Fényes szemcsék oldódtak, a fémháló is eltűnt, beolvadva a dús anyagba. A folyadék sűrűsödött, ragacsos masszává vált, amely be is szívta a két férfit. Henderson elégedetten sóhajtott. „Aromaterápia! A „Minősített Besorolás” része!”
A massza lüktetett, majd gyorsan forgott, mint egy hatalmas keverőlapát. A sűrűsödő anyag teljesen befedte őket. Egy újabb szelep nyílt, hideg folyadék áradt be, a keverék lehűlt, a forgás megállt. A massza végleg megszilárdult, keményebb lett, mint a kerámia.
Henderson egy utolsó, finom préselést érzett, amely tökéletes formába zárta őket. A sötétben csend honolt, majd halk, fém súrlódás hallatszott, ahogy valami gurulni kezdett. A két férfi, elégedetten, „Archivált Státuszban”, immár véglegesen a rendszer részévé vált: két fényesre csiszolt, minősített kávékapszula, készen arra, hogy újabb ügyfélnek kínálja a „minősített elégedettség” élményét.
Távolból halk, monoton kopogás hallatszott, mintha valaki egy régi írógépen dolgozott volna, a ritmusában ott rejlett egy következő, különös történet ígérete.