163/2. A prémium-bizonylat — A gőz jótékony hatása

Az antikvárius ritmikus csípőmozdulattal próbálta közelebb tornázni a kabátzsebét a szeméhez, miközben a lába engedelmesen lökdöste tovább a selejtezendő aktákat. Henderson, akinek a feje minden harmadik pecsételésnél negyvenöt fokos szögben balra bicsaklott, a következő ütemben fél szemmel leolvasta a sárgaréz madár által ejtett papírlap legfelső sorát.
– Ez kétségkívül a rendkívüli teljesítményért járó prémium-bizonylat – jelentette ki Henderson két fújtatás között, miközben a sarka újabb piros viaszpecsétet zúzott szét a papíron. – A bürokrácia, bár ridegnek tűnik, mindig felismeri a kiemelkedő hatékonyságot. Ez a kártya valószínűleg egy magasabb fokozatú, aromaterápiás kenőolaj-fürdőre jogosít fel minket a következő karbantartási ciklusban.
Az antikvárius nem osztotta a mérnöki optimizmust. Amikor a gőzszelep újabb löketet engedett ki, sikerült úgy fújnia, hogy a papír teljesen szétnyíljon. A cirádás betűk nem olajfürdőről beszéltek, hanem egy új, „dinamikus átszervezésről”, amely szerint a pihenőidőt a fogaskerekek optimális hőmérsékletének megőrzése érdekében sűrített gőzpermettel váltják ki.
Mielőtt Henderson kifejthette volna a gőz jótékony hatását a tüdő kapacitására, a papír alján egy apró, tintával rajzolt motívumra lett figyelmes. Egy hajszálrepedéssel díszített porcelán csésze volt az, aminek a mélyéből lassan, de megállíthatatlanul sötét, nehéz folyadék kezdett szivárogni a papír rostjai közé.