161/2. A rezgő szerkezet — A szakmai tévedés

Mr. Henderson tapasztalt antikváriusi magabiztossággal legyintett a falióra felől érkező zajra. Meg volt győződve róla, hogy csupán a száraz tölgyfa burkolat hőtágulása okozza a sercegést, vagy esetleg egy eltévedt szúrágta rovar szorgoskodik a régi óramű háta mögött.
– Puszta rézoxidáció és mechanikai súrlódás – jelentette ki Henderson, miközben a nagyítót közelebb emelte a kulcslyukmentes lakat tömör vasfelületéhez. – A hatvanas években gyártottak hasonlót a drezdai precíziós műhelyekben. Trükkös nyitómechanizmus, rejtett golyóscsapággyal.
Az antikvárius megnyugodva bólogatott kollégája határozott diagnózisától. Fellépett a rézlábú székre, és óvatosan felnyitotta a szekrényóra üvegajtaját, hogy megállítsa a nehéz ingát. Meglepődve tapasztalta azonban, hogy az inga már percek óta teljesen mozdulatlanul csüngött a sötétben, a kaparászás mégis ütemesebbé vált – pontosan felvette a látogató tenyerében lüktető lakat szívverésszerű ritmusát.
– Nem az óra ketyeg, uraim – jegyezte meg a kalapos vásárló száraz, színtelen hangon, miközben finoman a szilfa asztalra helyezte a nehéz vasdarabot. – A várakozási idő sosem a gépben méri magát, hanem abban a térben, ahol felhalmozódik.
A lakat körül a finom porréteg lassan körkörös, szabályos mintázatba rendeződött a csiszolt fa felületén. Henderson közelebb hajolt a jelenséghez, ám mielőtt szaktudományos magyarázatot adhatott volna, a hátsó szoba homályos ablakán túl egy magas, mozdulatlan árnyék vetült a vizes üvegtáblára.