161/1. A dobozból kimentett nyugalom — A szerdai nyitás

Mr. Henderson kimászott a kartondobozból, és megvető pillantással söpörte le zakójáról az utolsó polisztirol habgolyókat. Az antikvárius a füle mögül halászott ki egy darabka ragasztószalagot, majd mély sóhajjal igazította meg szemüvegét. A hátsó szoba megszokott, dohos porillata és a szúette tölgyfa asztal látványa meglepően megnyugtatólag hatott mindkettőjükre a logisztikai megpróbáltatások után.
A boltvezető reakció nélkül tette el a dobozt a pult alá, mintha a nemzetközi tranzitból visszatérő alkalmazottak látványa a napi rutin része lenne, és némán a nyitott számlatömb felé mutatott.
Az eladótérben újra megcsörrent a csengettyű. Egy élére vasalt kalapos úr lépett a pulthoz, kezében egy nehéz, tömör vaslakattal, amin egyetlen kulcslyuk sem látszott.
– Értékbecslésre hoztam – mondta az idegen halkan, tiszta, meglepően színtelen hangon. – Nem zárom vele a kaput. Ez a darab a várakozási időt méri.
Henderson azonnal felvette az elhivatott szakértő tartását, kézbe vette a fali nagyítót, míg az antikvárius közelebb lépett. A sima vasfelületen semmilyen illesztés nem látszott, a felület mégis ütemesen lüktetett a látogató tenyerében.
A falióra mögött hirtelen halk, fémes kaparászás indult meg.