160/7. A futószalag íve — A védőcsomagolási eljárás

A futószalag lágy zúgással sodorta őket a derengő alagúton keresztül egy tágasabb, csőszerű alkatrész-raktárba. Az alagút mennyezetéről sárgán villogó fényforrások vetítettek szimmetrikus rácsmintát Henderson megtiszteltetéssel viselt kalapjára.
– A logisztikai lánc ezen szakasza döntő jelentőségű – jegyezte meg Henderson, miközben igyekezett méltóságteljesen ülni a rázkódó műanyag fészekben. – Innentől kezdve a szállítmány védelme a csúcsmodell-prioritás. Nyilvánvalóan egy kiemelt biztonsági zónába tartunk.
Az antikvárius gyanakodva figyelte a fejük felett elhaladó pneumatikus csöveket, amelyekben sűrített levegő szisszent időközönként. A szalagot szegélyező fémfalak mentén apró, mechanikus karok rendezgettek kartondobozokat hajszálpontos, rideg mozdulatokkal.
A tálca hirtelen megtorpant egy robusztus fémkeret alatt. Fentről halk zümmögés kíséretében egy széles garat ereszkedett le, majd mielőtt bármelyikük tiltakozhatott volna, pehelykönnyű, fehér polisztirol habgolyók zápora zúdult a nyakukba.
– Látja? – köhögött Henderson, miközben a habszivacs-tengerből próbálta kiszabadítani a szemüvegét. – Ütközésvédelem! Ez a professzionális csomagolási protokoll védjegye.
Az antikvárius a füle mögül kipattanó műanyag golyót piszkálva nem osztotta a lelkesedést. Különösen, amikor a fejük felett egy súlyos kartonlap ereszkedett lefelé, felkészülve a fedél hermetikus lezárására.