160/4. A műszerfal mélye — A titkosított navigáció

A motor hirtelen mély dörgéssel röffent be, és az egész műszerfal ütemesen rezegni kezdett alattuk. Henderson és az antikvárius a doboz bársonyán egymáshoz préselődve próbálták egyensúlyban tartani magukat, miközben az autó éles kanyart leíva kikanyarodott a parkolóból. A vaksötétben a sárgaréz mechanikus óra ketyegése fémhangú pattogássá gyorsult a rázkódástól.
– Ha a koordinátáinkat valóban folyamatosan sugározzák, akkor ez a szállítmány éppen a hálózat központi elosztója felé tart – suttogta Henderson, miközben ujjai a sötétben egy kemény papírlap szélébe ütköztek. – Tapogassa csak körbe! Ez a kesztyűtartó nem véletlenül van tele dokumentumokkal. A nemzetközi orgazdák nyilvántartását kell megtalálnunk!
Az antikvárius óvatosan kinyújtotta a kezét, de titkos leltári ívek helyett csupán egy félbevágott rágógumit és egy elnyűtt, 1984-es autóskártya-paklit talált. Ennek ellenére a remény nem hagyta el: meg volt győződve róla, hogy a kártyákon szereplő lóerő-értékek valójában kódolt kifizetési bizonylatok.
Ekkor a kesztyűtartó mélyén, a műszerfal belső burkolata mögött halk zümmögéssel felvillant egy apró, zölden derengő fénypont. A doboz nyájas automata hangja azonnal rácsatlakozott a jelre: „Kapcsolat létrejött. A pozíció rögzítése folyamatban.”
Henderson elégedetten bólintott a sötétben: a csapda bezárult, de a felderítés legalább beigazolta a legbaljósabb gyanúját.