160/3. A kesztyűtartó sötétje — A beépített regisztráció

A doboz aljában rejlő szerkezet halk, fémes csikordulással mozdult meg, és a műanyag burkolaton át egy vékony, gépiesen nyájas hang csendült fel: „Köszönjük, hogy a múzeumi emléktárgy-család Prémium Kiadását választotta! A beépített mozgásérzékelő regisztrálta a tulajdonosváltást.”
Henderson döbbenten tapadt a bársony béléshez. „Hallotta?” – sziszegte szinte mozdulatlan ajakkal az antikváriusnak. – „Regisztrálták a tulajdonosváltást! Ez nem egy egyszerű műgyűjtő, ez egy nemzetközi orgazda hálózat központi adatbázisa. A helymeghatározó már közvetíti a koordinátáinkat!”
Az antikvárius sápadtan bólogatott, miközben a vitrint tartó idegen férfi elmosolyodott, és a feleségéhez fordult. „Nézd csak, milyen édes kis elemes csecsebecse! Még beszélni is tud, ha megnyomják az alját. Tökéletes lesz a gyűjteménybe.”
„A gyűjteménybe...” – ismételte meg Henderson dermedten, igazolva látva legbaljósabb teóriáit. A szigorúan őrzött magánmúzeum képe lebegett a szeme előtt, ahol üvegketrecekben sorakoznak a magukfajta áldozatok.
A férfi azonban nem a kabátzsebébe csúsztatta a dobozt, hanem egy határozott mozdulattal felpattintotta a közelben álló autó kesztyűtartóját, majd a sötét, bőrszagú üregbe süllyesztve a vitrint rájuk csukta a fedelet. A vaksötétben, a halmozott autóskártyák és rágógumis dobozok között egy apró, sárgaréz mechanikus óra kezdett el egyenletesen ketyegni.