160/1. A babakocsi alsó hálója — A napfényes parkoló

A múzeum automata üvegajtaja sziszegve nyílt ki, és a vakító délutáni napsütés azonnal telibe találta a celofánba csomagolt vitrint. Henderson és az antikvárius a doboz aljára tapadva próbálták átvészelni a rohamosan emelkedő belső hőmérsékletet, miközben a kisgyerek lelkesen szaladt velük a parkoló felé.
„Rá van írva, hogy hőálló?” – sziszegte az antikvárius, miközben az izzadságcseppek lefolytak az orrán, és apró párafoltot hagytak az üvegen.
„Csendben legyen, maga biodíszlet, még meghallja a tulajdonos!” – válaszolt fojtott hangon Henderson, fél kézzel a bársony kosár peremébe kapaszkodva.
A futás hirtelen ért véget. A kisfiú egy piros családi egyterű mellé érve hanyagul bedobta a műanyag kalitkát egy összecsukható babakocsi alsó tárolóhálójába. A nehéz csomagtérajtó tompa dörrenéssel záródott felettük. Az anya bezárta az autót, és a babakocsit tolva megindultak a közeli park árnyas sétánya felé.
A háló sötétjében, a fagylaltos szalvéták és egy félig üres kulacs között végre megállt a rázkódás. Az antikvárius óvatosan kinyújtotta a lábát, Henderson pedig igazítani próbált a gyűrött zakóján. A világ kívül meglepően hétköznapinak tűnt: madárcsicsergés, távoli kutyaugatás és a kavics csikorgása a kerekek alatt.
A babakocsi egy pad mellett torpant meg. A kupola mögül vékony árnyék vetült a hálóra, és egy apró, megfakult rézcsengő gurult közvetlenül a vitrin üvegfalának.