159/8. A szervizciklus szele — A minőségi visszacsatolás

A piros számláló kattanva érte el a maximális értéket, mire az érmebedobó nyílások kis sárgaréz csapóajtókkal záródtak le. A látogatók meglepett morajlása közepette a mechanika hirtelen félbeszakította a szalagos felvételt, és a két fogoly teste merev, alapértelmezett pózba zökkent vissza.
A vitrin talapzatának alsó pereméből keskeny fémfiók tolódott ki a kordon felé: egy köteg „Közönségi Elégedettségi Kérdőív” és tucatnyi kisméretű, tompa ceruza pihent benne. A svájcisapkás férfi azonnal megragadott egy nyomtatványt, és buzgón pipálgatni kezdte a „Párbeszéd folyamatossága” és a „Gépies élethűség” rubrikákat.
Az üvegkalitka belsejében eközben kezdetét vette a szervizprogram. A mennyezet rejtett fészkeiből finom permetezőfejek ereszkedtek alá, amelyek száraz, levendulaillatú viaszködöt permeteztek Henderson keményített ingnyakára és az antikvárius félrecsúszott pápaszemére. Mielőtt Henderson bármit reagálhatott volna, egy filccel bevont kar lendült előre, és gondos, körkörös mozdulatokkal polírozni kezdte az antikvárius homlokát.
Odakint a tömeg elhűlve, mégis elragadtatva figyelte az automatizált állagmegóvási fázist. A férfi áttolta a kitöltött lapot a talapzat gyűjtőrésén. A vitrin mélyén tompa csengő kondult, s a mennyezeti nyílásból egy vaskos, tintától nehéz bélyegzőfej indult meg megállíthatatlanul az antikvárius vállpántja felé.