159/5. A hermetikus vitrin — A VIP-páholy privilégiuma

A csiszolt üvegbúra finom szisszenéssel pattan rá a bársony kosár peremére, tökéletesen kizárva az elszívók fütyülését és a szervizakna gépzajait. A búra belső falán vékony párafelhő csapódik le, amely a beépített szárítók hatására pillanatok alatt áttetszővé válik, miközben a mennyezetből hideg, fehér fény vetül a két férfira.
– Látja? Egy zárt, klímatizált VIP-páholy! – jelentette ki Henderson méltóságteljesen, miközben megigazította a gallérjára pattintott sárgaréz lemezt. – Így a közönség tolongása nélkül, a legmagasabb szintű kényelemben élvezhetjük a tárlat nyitányát.
Az antikvárius megpróbált felemelkedni, ám a bársony kosár aljába épített gyenge elektromágneses mező finoman, de határozottan visszahúzta a székébe. Ezzel egy időben a kosár halk kattanással megemelkedett, és egy mennyezeti sínpályán lassú, egyenletes siklással indult meg felfelé, a szervizakna sötétjéből a tágasabb terek felé.
A búra külső falán, közvetlenül a réztáblák magasságában egy rézkeretes mutató gördült elő, és bepattant a végleges állásba: „159/A-B tétel: Élőállapotú tisztviselői rekonstrukció. Kérjük, a vitrint ne kopogtassák.”
A csillogó üvegkupolát szállító sínpálya végül kigördült a múzeum fénylő, magas mennyezetű kiállítótermébe. Odalent, a kordonok túloldalán már felállították a látogatóknak szánt padokat, és a távoli márvány lépcsősor felől közeledő léptek ünnepélyes visszhangja telt meg várakozással.