158/5. A forgó talpazat — A közönségkapcsolati próbafutam

A forgó talpazat zökkenőmentesen állt meg a sárgaréz korlát mögött összegyűlt látogatócsoport előtt. A tárlatvezető elragadtatott hangon mutatott a polírozott vitrinüvegre, miközben a látogatók fegyelmezetten közelebb léptek, és orrukat szinte az üvegfelületnek nyomták.
Henderson ösztönösen felvette a leginkább elhivatott tisztviselőnek tűnő pózt: szárazon köszörülte a torkát, és úgy tett, mintha képzeletbeli iktatókönyvet lapozna a térdén. Az antikvárius ezzel szemben elegánsan megigazította a zakója gombját, és felvett egy méltóságteljes pozíciót, bízva abban, hogy a szemlélők egy kiemelt osztályvezetőt látnak benne.
– Amint látják – magyarázta a tárlatvezető a kíváncsi közönségnek –, a 4B dioráma szereplői nem csupán statikus műtárgyak. A bürokratikus folytonosság elve alapján a közönség közvetlenül tesztelheti a válaszadási reakcióidejüket.
A korlátra szerelt sárgaréz gomb halkan megpattant, amint az első látogató megnyomta. A bársony kosár alatt rejtett mechanika lépett működésbe, és egy keskeny rést nyitott az üveg alsó pereménél, amelyen át egy apró, perforált kérdőív hullott Henderson ölébe.
– Kérjük, töltsék ki a lakossági elégedettségi ívet! – kiáltotta a tárlatvezető.
Henderson döbbenten nézte a papírlapot, miközben az antikvárius már a zsebében kutatott egy ceruza után, hogy a bürokrácia íratlan szabályai szerint azonnal hiánypótlásra szólítsa fel a látogatót. Ekkor azonban a talpazat alól újabb fémes kattanás visszhangzott fel.