158/4. A friss címke — A funkcionális besorolás

A sárgaréz nyílás halk csattanással zárult be a fejük felett, kizárva a friss politúrszag áramlását. Henderson óvatosan felemelte a fejét a bársony bélésből, miközben a vitrin polírozott üvegfala mögött felderengtek a kiállítótér homályos körvonalai. Az antikvárius már a zakója szegélyét egyenesítette ki, hátha az új pozíció egyúttal magasabb bérezési kategóriát is jelent.
Léptek zaja visszhangzott a márványpadlón. Egy élére vasalt köpenyt viselő, vékony tisztviselő állt meg a vitrin előtt. Kezében nehéz sárgaréz csipeszt tartott, amellyel egy kisméretű, frissen gépelt kartonkártyát illesztett az üveg mögötti rézkeretbe. Nem nézett a két férfira, csupán a beállítást ellenőrizte egy apró vízmértékkel.
„Dioráma 4B: Az ipari bürokrácia túlélői – élő demonstráció” – állt a fekete betűkkel nyomtatott feliraton. Az antikvárius elégedetten bólogatott, hiszen az „élő” megnevezés egyértelműen kizárta a viaszöntést. Henderson azonban gyanakvóan figyelte, amint a tisztviselő egy beépített felhúzókulcsot illeszt a talpazat oldalába.
A szerkezet belsejében apró fogaskerekek kezdtek ketyegni, és a kosár alja lassan forgatni kezdte őket a látogatói útvonal felé. A távolban felcsendült a tárlatvezető csengője, jelezve az első csoport érkezését.