157/7. A ketyegő iktatóterem — A pontossági selejtezés

A fémcsatorna egy polírozott sárgaréz tálcára potyogtatta őket, amely lágyan ringatózva csúsztatta át a párost a fénysugár forrása felé. A helyiségben óriási, fogaskerekekből és finom rugókból álló szerkezet ketyegett, precíz ütemre mozgatva apró rézmérlegeket és mikrométeres fémkarokat.
– Á, a minőségellenőrző szekció! – jelentette ki Henderson megkönnyebbülten, miközben megpróbálta elsimítani a sarkait. – Most mérik fel a gerincünk tartását és a papír grammsúlyát. A kiemelt iktatásnál ez az utolsó lépés az aranyozott katalóguscédula előtt.
Az antikvárius nem osztotta az optimizmusát. Óvatosan kinyújtózott, miközben egy hatalmas, rugós csipesz ereszkedett alá a magasból. A műszer végigpásztázta Henderson oldalát, majd fémes kattanással rászorult a csillogó gemkapocsra. A ketyegés hirtelen felgyorsult, a sárgaréz szerkezet mélyén pedig egy piros jelzőtárcsa ugrott elő: Idegen fémtest — Méretkereten kívüli szabálytalanság.
– Úgy tűnik, Henderson, a maga csodás gemkapcsa nem felel meg a szabványnak – jegyezte meg szárazon az antikvárius, miközben a padló alatt lévő tálca lassan megdőlt.
Egy automatikus kar azonnal lecsapott, de nem aranyfüstöt kent a lapjaikra, hanem egy vörös tintás bélyegzőt sújtott Henderson homlokára. A bélyegző felirata nem díszítés volt, hanem egyértelmű ítélet: Zúzásra kijelölve. A résből ekkor egy éles, lassan forgó vágókés fémes sikolya hallatszott fel.