157/4. A pneumatikus útvonal — A bélyegzett privilégium

A rézperemű elszívókürtő sötét nyílása vészjóslóan közeledett, de Mr. Henderson arcán a meggyőződés sziklája még csak meg sem repedt.
– Exkluzív légtisztítás – suttogta büszkén, bár a papírteste megfeszült a fémrácsokból kiáramló, jéghideg levegőben. – A kiemelt ügyiratokat iktatás előtt mindig portalanítják. Ez alapvető hivatali higiénia.
Az antikvárius szűkszavúan felmordult. Kartonlap-vállaik szorosan egymáshoz préselődtek a rugalmas acélcsipesz alatt, ahogy a vákuum hirtelen berántotta őket a sötét, fényesre csiszolt sárgaréz csőbe.
A szívóhatás nem megsemmisítette, hanem meglepő sebességgel lőtte tovább a párost a pneumatikus csőhálózat mélyére. A csőfalak mentén hivatali kódok és elmosódott pecsétek sora száguldott el mellettük. Henderson elégedetten konstatálta, hogy az osztályos besorolásuk szemmel láthatóan magasabb prioritást élvez, mint a sima iktatóanyagoké.
A lendület azonban hirtelen alábbhagyott. A cső egyik éles kanyarjában a gemkapocs kiálló íve fennakadt egy mechanikus ellenőrzőkapuban.
– Szabályszerű ellenőrzési szünet – tájékoztatta Henderson a mellette nyögő antikváriust, miközben felettük egy apró, rézből készült iktatóbélyegző emelkedett a magasba.
A bélyegző nem lesújtott, hanem száraz, fémes kattanással egy nehezen olvasható, lila feliratot nyomott a papírfejük tetejére.
A cső alján ekkor halk zümmögéssel felnyílt egy bársonnyal bélelt, sötét lejáró.