157/3. A csillogó gemkapocs — A szilárd fűzés

A füstölgő hengerek között beállt a csönd. Mr. Henderson óvatosan megdöntötte a sarkát a fémlemezen, és büszkén mérte fel a helyzetet. A kimerevedett gép szélén pihenő, csillogó gemkapocs nem puszta véletlen volt a szemében, hanem egyértelmű hivatali előléptetés.
– Ne aggódjon, ez a protokoll része – suttogta a mellette fekvő antikváriusnak. – A laminálás a közönséges ügyiratoknak való. A gemkapocs viszont a VIP-akták kiváltsága. Ezzel fogják össze azokat a kiemelt dokumentumokat, amelyeket a vezetőség személyesen vizsgál felül.
Az antikvárius szkeptikusan méregette a rugalmas acélszálat, ám mielőtt tiltakozhatott volna, a csúszda mágneses alaplapja halk kattanással aktiválódott. A gemkapocs egyetlen ruganyos mozdulattal rásiklott a két kartotéklap felső szélére, szorosan egymáshoz préselve a papírtesteket.
A kettős aktává érett pár meglendült a fémlemezen. A csúszda vége nem a hulladékgyűjtőbe, hanem egy finoman szervózott, emelt szintű szállítószalagra nyílt, amely méltóságteljesen megindult felfelé.
Henderson elégedetten sóhajtott fel, miközben a tinta kissé megszáradt a homlokán. Haladásuk irányában azonban egy sötét, sárgaréz peremű elszívókürtő tűnt fel, amelyből hideg, fémes szagú huzat áramlott.