156/2. Az ellenőrzés zaja — A védőital utóíze

A ritmikus kaparászás üteme valóban olyan volt, mintha valaki egy gigantikus rajzasztal mellett dolgozna, csak épp a precíziós mozdulatokat vasbetonra applikálták volna. Henderson és az antikvárius, bár fizikai mozgásterük korlátozott volt, tekintetükkel végigpásztázták a homályos folyosót, ahonnan a hang származott. Az antikvárius kulacsa még érintetlenül lógott előtte, egyfajta gyanakvó fém-medálként.
„Talán valami iratmegsemmisítő robot?” – sziszegte az antikvárius, szeme sarkából Hendersonra pillantva. „A szabályzat biztosan említ valami ilyen gépesített takarítást, nemde?” A hangjában érezhető volt a remény halvány szikrája, hogy a kaparászás nem valami élőlényhez, hanem a hivatali abszurditás egy újabb megnyilvánulásához tartozik.
Henderson már megízlelte a védőitalt. Az íze valóban meglepő volt: enyhén fémes, mégis frissítő, mintha egy raktár mélyén talált, rég elfeledett mentacukorkát oldottak volna fel folyékony katalóguslapokban. „A nyolcas cikkely csak a *védőitalról* szól, nem a zajvédelemről” – mondta fanyarul, de szavai elhaltak, ahogy a kaparászás intenzívebbé vált. Most már nem csak kapirgált, hanem mintha valami nehéz, láncos tárgyat húznának a padlón.
Az időmérő óra kattogása, amely a hátralévő pihenőperceket jelezte, hirtelen elnémult. A falióra helyén, a gőzölgő présgép mélyén, egy vöröses fény kezdett pislákolni, majd felvillant egy digitális kijelző: „13:58 – Előrehaladási ellenőrzés folyamatban.”
A kulacsok, amelyek korábban mozdulatlanul függtek, finoman himbálózni kezdtek, mintha egy láthatatlan szellő lökné őket. Henderson lenyelte a védőital utolsó cseppjét, és érezte, ahogy egy furcsa, szinte éteri energia árasztja el. Mintha a gondolatai élesebbé váltak volna, a fémkarok szorítása pedig egy árnyalatnyival kevésbé tűnt elviselhetetlennek. Az antikvárius még mindig habozott, de a vöröses fény és a közeledő kaparászás lassan rávette, hogy ő is a szájához emelje a kulacsot. A hang a folyosó végén ekkor egy pillanatra elhallgatott, majd egy mély, zörgő lélegzetvételre emlékeztető hang töltötte be a teret.