154/3. A nulla-számláló — A mentesítési illeték

A sziszegő gőz lassan feloszlott a tölgyfaszekrény körül, de a levegőben bennrekedt a meleg réz és a kifakult papír fanyar szaga. A nullára pördült számláló alatt egy keskeny, fémes rés nyílt ki, s belőle halkan kiemelkedett egy vastag, kék viaszpecséttel ellátott okmány.
Mr. Henderson mélyet lélegzett, s próbálta visszanyerni a hivatali ember méltóságát, bár a kezében még mindig remegett a sárgaréz jegykezelő fogó.
– Látja? Megmondtam – törölte meg a homlokát a kabátujjával, miközben az antikváriusra nézett. – A számláló nullázódása azt jelenti, hogy az ingatlan sikeresen átesett a tehermentesítési eljáráson. Ön mostantól hivatalosan is mentesítési okmánnyal rendelkező tulajdonos.
Az antikvárius reszkető ujjakkal vette át a kiadott papírt. A kemény karton tetején gépelt betűkkel díszelgett a Központi Levéltár bélyegzője, ám a nagybetűs „MENTESÍTVE” felirat alatt apró, szinte olvashatatlan sorközök húzódtak.
– Kiváló, egyszerűen kiváló! – lelkendezett Henderson, bár a szeme sarkában ismét megjelent a riadalom, ahogy közelebb hajolt az apró betűs részhez. – Igaz, a szabályzat 404-es záradéka megemlíti... nos, egy apróbb technikai részletet. A mentesített épületek nem várakozhatnak a közlekedési hálózaton.
A padló alatt fémes csattannással oldottak ki a fékek. A mozgó antikvárium hirtelen meglódult, s a sötétedő ablakok mögött feltárult egy mély, koromsötét alagút bejárata.