154/2. A perforált menetjegy — A hamis átszállójegy

A lezúduló perforált kártyák finom papírport kavartak a pulton, ahogy az épület zötyögve robogott tovább a nem létező síneken. Mr. Henderson óvatosan, két ujjheggyel emelt fel egyet a mintás lapok közül, majd halk, feszült torokköszörüléssel fordult az antikváriushoz.
– Semmi ok a pánikra, uram – suttogta, bár a szemei tágra nyíltak a riadalomtól. – Ez csupán a menetrendi átvilágítási űrlap. A hivatali szabályzat szerint a Központi Levéltárba érkezés előtt az utazó köteles érvényesíteni az átszállójegyét, különben a kapuban automatikusan túlméretes csomagnak minősítik.
Az antikvárius reszkető kézzel vette át a kemény kartont. A rajta lévő apró nyesedékek elrendezése kísértetiesen emlékeztetett a saját szapora szívverésének ütemére. Mr. Henderson készségesen, ám érezhetően idegesen átnyújtott a pult alól egy nehéz, sárgaréz jegykezelő fogót.
– Csak egyetlen kattintás a harmadik sorban! – sürgette. – A kártya visszaigazolja a tartózkodási jogot.
Az antikvárius összeszedte maradék bátorságát, és összenyomta a nehéz rézszerszámot. A papír átlyukasztása helyett azonban a padlódeszkák alól csattant fel egy fémes retesz. A rohanó antikvárium hirtelen csikordulással lassult le, s a füstölő tölgyfaszekrény kulcslyukán át finom, rézszínű gőz sziszogott ki.
A szekrény sötét mélyén halkan felkattant egy mechanikus számláló, s az ezüstös lyuk mögött egy apró, megvilágított rézszámjegyes korong forgott át nullára.