152/2. A padláslépcső rejtélye — A szinteltolásos vámmentesség

Az antikvárius a mennyezetre szegezte a tekintetét, ahol a korhadt fagerendák közül halk, ritmikus kattogás hallatszott. A padlásfeljáró nehéz csapóajtója eddig csupán a por és a pókhalók feledésbe merült menedékeként szolgált, ám most a fa lassan, méltóságteljesen megreccsent. Az boltos hirtelen arra gondolt, hogy Henderson alighanem egy tiltott, feketepiaci áruútvonalat épített ki a gerendák között, amellyel a korábbi műszakok alatt megkerülhette a hivatali illetéket és a kötelező vámvizsgálatot.
Néhány másodperc múlva a csapóajtó résnyire nyílt, s a nyíláson át nem nehéz ládák vagy iktatók, hanem egy precíz, csigás sárgaréz kötélszerkezet ereszkedett alá. A fonott kötél végén egy apró, szurokkal szigetelt bőrtáska fityegett, amely láthatóan átesett a legszigorúbb állomási pecsételési eljáráson is. Az antikvárius óvatosan nyúlt a küldeményért, félve, hogy a táska mélyén rejtőző iratok nyomban újabb büntetést vonnak maguk után.
A bőrtáska csatja kioldódott, ám az nem papírokat rejtett, hanem egy finoman megmunkált, miniatűr tölgyfa talpfákból álló köteget és egy hivatalos értesítést. Az irat szerint a bolt feletti padlástér ettől a perctől kezdve nemzetközi tranzitövezetnek minősült, amelyre a földszinti nyitvatartási és vámhatározatok nem terjedtek ki.
Amíg az antikvárius elhűlve forgatta ujjai között a törpe méretű fadarabokat, a cserépkályha szellőzőjéből halk, távoli mozdonyfütty szűrődött ki, s a helyiségben halvány szénfüstszag terjengett.