152/1. Az új műszak — A szigorított felülvizsgálat

Az antikvárius dermedten szorította magához a sárgaréz sípot és a szolgálati naplót, miközben az idegen határozott, kimért léptekkel átszelte a küszöböt. A jövevény megállt a pult előtt, és nyomban a faliórára, majd a dohos parkettára pillantott, mintha a padló dőlésszögéből azonnal fel tudná mérni a helyzet komolyságát.
– Rendkívüli műszakváltási ellenőrzés – jelentette ki a férfi pattogós, száraz hangon, miközben egyetlen mozdulattal feltörte a viaszpecsétet a hivatali tekerccsen. – A vonalellenőri főosztály értesülései szerint az előző váltókezelő felhatalmazás nélkül elhagyta a szolgálati helyét. Ön a kinevezett utód?
– Én csupán… a könyveket árulom – próbálta nyögni az antikvárius, de a szavai fennakadtak, amikor az ellenőr gépies mozdulattal a homlokához illesztette a saját vízmértékét. A sárga folyadékban lebegő buborék élesen balra tolódott, amit a látogató egy halk, rosszalló hümmögéssel nyugtázott.
– Súlyos pozícióhiba – állapította meg hűvös elégedettséggel az idegen, majd kitépte az antikvárius kezéből a frissen megörökölt naplót. Egy gyors tollvonással rögzítette a felülvizsgálat tényét, és a pultra csapta a saját tekercsét. – A menetrend nem tűr fennakadást. A következő szállítmány nem az iktatókból érkezik, hanem a padlásfeljárón keresztül.
Az antikvárius bénultan bólintott, mire az ellenőr sarkon fordult, s szó nélkül távozott. A boltban ismét elcsendesedett minden, csupán a mennyezet gerendái felől hallatszott egy apró, fémes kaparászás.