151/8. A nehézteher-szerelvény — A tarkóra helyezett vízmérték

Mr. Henderson kecses mozdulattal lehajolt, és lecsipte a diófa teherkocsi tetejéről a miniatűr viaszpecsétes borítékot. Csontházas zsebkésével kimérten átvágta a piros szalagot, miközben az esernyős úr még egy utolsó, határozott tintapecsétet ütött az antikvárius bal lapockájára.
– A próbaszerelvény sikeresen teljesítette az első szakaszt – hirdette ki Henderson, és a papírt a szeme elé emelte. – A Vám- és Bútorposta Főigazgatósága szerint azonban a helyiség dőlésszöge azonnali felülvizsgálatra szorul. Amennyiben a padlólejtés meghaladja a másfél ezreléket, a tulajdonos dőlésszögi illeték megfizetésére kötelezhető.
Az antikvárius megpróbált nyelni egyet, de a háta mögött álló hivatalnok száraz tüsszentése azonnal felidézte benne az íróasztallá nyilvánított bútordarabok mozdulatlansági kötelezettségét.
Henderson nem habozott. Mellényzsebéből sárgaréz vázas, apró vízmértéket halászott elő, és gondosan az antikvárius tarkójára illesztette. A zöld üvegcsőben lévő buborék vészjóslóan megremegett, majd pontosan a jobb oldali osztásvonal szélén állapodott meg.
– Három ezrelék – csettintett a nyelvén Henderson sajnálkozva. – Ez nem csupán illetékköteles, de a nehézteher-forgalom számára fokozott kockázatot jelent. A hátsó szobából érkező archívumi iratkötegek könnyen felborulhatnak a kanyarban.
Ekkor a hátsó helyiség felől mély, tompa csikorgás hallatszott. A küszöbnél a padlódeszkák felpattantak, és egy jóval robusztusabb, öntöttvas sínpár tört utat a tölgyfából, egyenesen az antikvárius jobb sarka felé törekedve.