151/7. A próbajárat érkezése — A dőlésszögi illeték

A sárgaréz sínpár fémmentes csikorgással tekeredett végig a csiszolt tölgyfapadlón, majd tűhegyes precizitással fúródott be az antikvárius cipőjének orra alá. A pulttá minősített tulajdonos megkísérelt kissé hátrébb lépni, ám a hátára nehezedő esernyős úr erélyes szusszanással figyelmeztette a mozdulatlanság hivatali kötelességére.
Mr. Henderson hűvös szakszerűséggel vette elő zsebóráját, majd szigorú tekintettel méricskélte a sínvonal ívét.
– A tehermentesítő vonal az elvárásoknak megfelelően halad át a helyiség központi szektorán – állapította meg, miközben gomblyukából egy apró, piros jelzőzászlót halászott elő. – Arra kérem, antikvárius úr, hogy a csípőjét tartsa pontosan háromfokos dőlésszögben. A gyorsáru nem szereti a kisiklásveszélyes kanyarokat.
A szekrény sötétjéből hamarosan mély, mechanikus zakatolás hallatszott. A síneken nem gőzmozdony, hanem egy polírozott diófa felépítményű, apró teherkocsi gördült ki, tetején egyetlen, gondosan lepecsételt borítékkal. A kis kocsi pontosan az antikvárius bal bokájánál torpant meg, ahol finom gőzsugár kíséretében kieresztette a túlnyomást.
– Ez csupán a próbaszerelvény – jegyezte meg Henderson, és elégedetten bólintott a rakományjegyzék láttán. – A nehézteher-szállítmány, amely magában foglalja a szomszédos kerület komplett irattárát, a hátsó szoba felől érkezik.
Az esernyős úr ekkor elégedetten rányomta a pecsétet az antikvárius lapockájára terített ívre, miközben a szekrény mélyén lágyan megszólalt egy réz csatlakozójelző csengője.