151/5. A rézcsengő útja — A menetrend szerinti gurulás

Mr. Henderson tekintete önkéntelenül követte a csilingelő sárgaréz gömböt. A tárgy nem a nehézségi erő rendezetlen szeszélye szerint gurult; kiszámítható, szinte katonás egyenességgel tartott az eladótér közepe felé, élesen kikerülve a parketta kiálló szálkáit. A hivatali fegyelem megkövetelte az ilyen jellegű elhajlások azonnali nyilvántartásba vételét.
Az esernyős úr megtorpant a félbehagyott űrlap fölött, és óvatosan felemelte a tintától átitatott kalapját. Az antikvárius hátán a faerezet egy pillanatra elcsendesedett, bár a lapockák közül kiálló fiók még mindig türelmetlenül rezgett. Henderson feltételezte, hogy csupán egy hibásan illesztett padlóléc okozza a szokatlan mozgást, ám a csengő pontosan két, látszólag összefüggéstelen tölgyfadeszka találkozásánál állt meg.
A rés halk kattanással kitágult. Nem a hátsó szoba mechanikus ketyegése hallatszott belőle, hanem egy száraz, sűrített levegőjű sziszegés, mintha a padló alatti járatok épp most végeznének nyomáspróbát. A csengő gondolkodás nélkül nyelődött el a mélyben, a helyén pedig egy apró, sárgaréz foglalatú csőnyílás maradt.
A bútorposta belső kézbesítési hálózata kétségkívül működésbe lépett. Henderson megigazította az ingujját, és határozott mozdulattal a nyílás fölé hajolt, hogy iktatási számmal lássa el az új területi csatlakozót.
Ekkor a rézből készült perem alól egy apró, viaszpecséttel lezárt papírtekercs bukkant elő, és pontosan Mr. Henderson félcipőjének orrán landolt. A tekercsből nedves kavics és friss nyomdafesték szaga áradt.