151/3. A hátsó szoba ketyegése — A kirendelt menetrend

Mr. Henderson mély levegőt vett, s szigorú, hivatalos léptekkel a sötétbe vesző átjáró felé indult, a pattogó ébresztőóra nyomában. Meg volt győződve róla, hogy csupán egy túlhúzott rugó okozza a méltatlan rendbontást, s a kirendeltség hírneve múlik azon, hogy a küldemény a megfelelő iratrendező rekeszbe kerüljön.
A hátsó szobában áporodott levendulaszag és finom porszemcsék tana fogadta. A sárgaréz óra csendben megállt egy roskatag, fiókos minősítőállvány tövében. Henderson megkönnyebbülten sóhajtott fel: a látszat ellenére úgy tűnt, a bürokrácia olajozott gépezete csupán egy ártalmatlan, mechanikus fennakadással küzd. Odalépett, hogy a leltári dobozt visszatallózza a helyére.
Ekkor azonban az óra számlapja ruganyosan lepattant, s a finom fogaskerekek közül egy apró, hajtogatott kartonpapír csúszott elő. Henderson a szeme elé emelte a cédulát, s önérzetesen felkuncogott.
– Postai elmaradás – mormogta elégedetten. – Csupán egy régebbi küldemény felhalmozódott illetéke.
Ám ahogy közelebb tartotta a derengő fényhez, a tintával írt sorok tisztává váltak. A karton nem átvételi elismervény volt, hanem egy bútorpostai kinevezési határozat – a saját nevére kiállítva, dátumként pedig a tavalyi esztendőt jelölve meg.
A pult felől ekkor tompa, faerezetű reccsennés hallatszott.