150/6. A megérkezett küldemény — A hivatali átsorolás

A bőrbe kötött utazóláda meglepő könnyedséggel gördült ki a tölgyfaszekrény parányi réséből, mint amikor a tészta kibukkan a darálóból. A parketta reccsent egyet, amint a teljes terjedelmű utazóállomány elfoglalta a hátsó szoba közepét.
Mr. Henderson szakértő pillantással hajolt a sárgult leltárcímke fölé, majd óvatosan megtörölte csiptetőjét.
– Teljesen szabályos tértivevény – közölte kimérten, miközben golyóstollát az ingzsebébe csúsztatta. – A feladó a Központi Irattár, a küldemény tartalma pedig: egy darab pótolandó antikvárius.
Az antikvárius értetlenül pislogott, ám mielőtt megszólalhatott volna, a bőrönd csatjai fémes kattanással kipattantak. A fedél felnyílt, s odabent nem ruhák vagy iratok feküdtek, hanem egy miniatűr, tölgyfából faragott pult, amely mögött egy tenyérnyi, mozdulatlan f figura ült – megszólalásig hasonlítva a bolt tulajdonosára.
Mr. Henderson hűvös pontossággal elővette a pecsétnyomóját, és határozott mozdulattal vörös bélyegzőt nyomott az antikvárius homlokára.
– Ön leltári tételként átsorolásra került. A csatlakozó járat nem vár.
A sínpár ekkor lágyan körbefonta az antikvárius bokáját, és a nyitott bőrönd felé húzta. Henderson elégedetten iktatta a záróállományt, majd órájára pillantott.
A szobában hirtelen csend lett; csupán a szomszédos falból hallatszott egy halk, fémalapú kaparászás, ahogy egy új rézcső törte átt a vakolatot.