150/5. A bútorpostai menetrend — A terjeszkedő sínpár

A miniatűr szerelvény gépies kattogása egy pillanatra megtorpant, majd a parányi mozdonytengelyből egy sárgaréz nyomólemez emelkedett ki. Mr. Henderson elégedetten bólogatott, mintha pontosan ezt az adminisztratív fázist várta volna a menettérti járatoktól.
– Nyilvánvalóan a postatakarékpénztári bútorpostáról van szó – állapította meg magabiztosan, miközben a nagyítót zsebre vágta. – Az 1892-es szállítási szabályzat kimondja, hogy az iktatott ingóságok mozgósítása kizárólag menetrendszerű kisvasúton történhet, a bútorzat veszélyeztetése nélkül.
Az antikvárius nem osztotta a tisztviselő nyugalmát. Meghajolva figyelte, ahogy a sínpár nem áll meg a szekrény fenekénél: a sárgaréz sínszálak, mintha csak finom növényi gyökerek lennének, lassan belemartak a tölgyfa alsó peremébe, és lágy sziszegéssel elindultak a hátsószoba parkettájának rései felé.
– Ez nem bútorposta, Henderson – suttogta az antikvárius, miközben óvatosan hátralépett. – A sínpár terjeszkedik.
– A hivatali infrastruktúra terjeszkedése teljesen természetes folyamat – legyintett Henderson, miközben az esernyője hegyével szabályos ütemben koppintott a szekrény oldalára. – Csak a csatlakozási engedélyt kell megvárnunk.
A miniatűr mozdony ekkor apró, éles sípszót adott ki. A szekrény tenyérnyi nyílásából, a kénes gőzön át, hirtelen egy teljes méretű, sárgult leltárcímkével ellátott bőrönd sarka csúszott elő.