150/3. A pult alatti kaparászás — Az automatizált menetrend

Henderson, aki irigylésre méltó rezvtelenséggel viseltetett a természetfeletti gyanújával szemben, habozás nélkül a pult alatti réshez hajolva vizsgálódott. A sárgaréz nagyítót mint egyfajta védőfegyvert tartotta maga előtt, miközben a lemez mögötti sötétségből egyre ütemesebb, fémes kattogás hallatszott.
– Ez csupán egy menetrendi automatizmus – állapította meg teljes magabiztossággal, és az esernyője hegyével óvatosan megkocogtatta a faburkolatot. – Mióta a padlót tömegközlekedési folyosóvá minősítették át, a hivatali szabályzat megköveteli a raktárkészlet időszakos átszállítási ellenőrzését.
Az antikvárius válasz helyett a vitrinre pillantott. A meleg üveggolyó belsejében a bíborszínű fénypont váratlanul kialudt, s a helyén egy apró, fekete számjegy jelent meg: a négyes. Ebben a pillanatban a pult alatti résből lassan kitolódott egy keskeny, rézből készült tálca, amelyen egy frissen nyomtatott, kartonból készült átszállójegy feküdt.
A jegyen kiindulási állomásként a „Hátsó szoba, üvegvitrin” szerepelt, míg a célállomás helyén a „Selejtezési Igazgatóság” állt. Henderson elégedetten bólogatott, mintha csak a menetrend pontosságát igazolták volna. Ám mielőtt az antikvárius hozzányúlhatott volna a dokumentumhoz, a vitrinben pihenő kék golyó hirtelen lágy, halk sípolásba kezdett, és a szoba sarkában álló nehéz tölgyfaszekrény ajtaja magától résnyire nyílt.