150/1. A kék üveggolyó — A miniatűr térkép

Mr. Henderson óvatosan lehajolt, és két ujja közé csípte a küszöbön pihenő, mélykék üveggolyót. A golyó meglepően nehéz volt, mintha tömör ólomból öntötték volna, felülete mégis olyan selymesen tükrözte a kirakat fényeit, mintha mély víz alatt lebegne.
– Egy tévedésből bedobott viteldíj – állapította meg Henderson, miközben a zsúfolásig megtelt polcokat pásztázta. A gőzhajtású iktatórendszer tökéletes precizitással sorakoztatta fel a csütörtöki utazók zálogait: az ebonit szipkák, ezüst gombok és borostyánkő pecsétnyomók között katonás rend uralkodott.
Az antikvárius előhúzta a zsebéből a sárgaréz nagyítóját, és közelebb hajolt Henderson nyitott tenyeréhez. A kék üveggömb belsejében, az átlátszó anyagon átszűrődő fényben mikroszkopikus vonalak hálózata rajzolódott ki. Nem dekoratív üvegcsecsebecse volt, hanem a város hajszálpontos, háromdimenziós utcatérképe, amelyben egy apró, bíborszínű fénypont lassan, ütemesen haladt előre.
– Puszta vásári játékszer – legyintett Henderson, bár az ujjaival önkéntelenül megszorította az üveget. – Bizonyára valami mutatványos ejthette el a csütörtöki tülekedésben.
Az antikvárius nem válaszolt. Óvatosan átvette a tárgyat, majd átkísérte a vendéget az antikvárium hátsó szobájába, ahol a bársonnyal bélelt vitrin állt. A golyót a nehéz üvegajtó mögé helyezte, a még leltározatlan apróságok közé, és ráfordította a sárgaréz kulcsot.
Amikor a lámpát eloltották, a szobában mély csend támadt. A vitrin felől ekkor halk, üvegszerű koccanás hallatszott, mintha a gömb magától megmozdult volna a polc bársonyán.