148/8. A barna mappa — A hiányzó gombok leltára

Az antikvárius két ujjal, mintha legalábbis éles borotvát emelne, felnyitotta a nehéz barna mappát. A lapok nem sima papírból, hanem vékony, préselt fatáblákból készültek, amelyek selymes csikorgással nyíltak szét. Mr. Henderson feszülten a pult fölé hajolt, de abban a pillanatban, ahogy a legfelső sorra pillantott, önkéntelenül visszahőkölt.
– Ez egy tételes átvételi elismervény – suttogta Henderson, miközben kapkodva a mellényzsebéhez nyúlt. – De hiszen ide a mi... az én személyes tárgyaim vannak feljegyezve!
A precízen megmunkált fatáblán friss, még ki sem száradt tintával szerepelt Henderson keményített gallérja, a bal cipőjének enyhén kopott sarka, valamint az antikvárius szemüveglánca. A bejegyzések mellett apró, piros pecsétek sorakoztak, amelyek mindegyikén a „Beérkeztetve” felirat állt.
– A hivatali túlnyomás nem válogat – jegyezte meg a kereskedő szárazon, és óvatosan megkoppintotta a facímlapot. – Ha a rendszer leltárhiányt észlel a nyilvántartásban, a legközelebbi kézzelfogható anyagot használja fel a hiány pótlására.
Mielőtt Henderson tiltakozhatott volna, a mappa jobb felső sarkából apró, rézből öntött számlálótárcsa emelkedett ki, amely halk kattanással egyet pördült. Henderson zakójának legfelső gombja egy éles pattanással levált, felröppent a levegőbe, majd egyenesen a pult rejtett résébe pottyant.
Az antikvárius megszokott mozdulattal kihúzta a pult alatti fiókot, ahol egy apró réztálcán már ott pihent a levált gomb, gondosan ellátva egy zöld szegélyű, leltári azonosítóval. Henderson megrettenve szorította magához a kabátja hajtókáját, miközben a pult alól mély, ritmikus kattogás indult el.