148/7. A sárgaréz henger — A sűrített levegő üzenete

Az antikvárius óvatosan, egy selyemkendővel fogta meg a még mindig langyos, halfejes sárgaréz hengert. Mr. Henderson közelebb lépett, és feszülten figyelte, ahogy a kereskedő hüvelykujja a finom megmunkálású pikkelyekhez ér. A hal száján keresztül egy halk szisszenés kíséretében sűrített gőz távozott, majd a henger alsó fele egyenletes, tekerő mozdulattal magától lecsavarodott.
– Egy hengeres iktatópatron – állapította meg az antikvárius, és belenézett a sárgaréz hüvelybe. – A túlnyomásos rendszer nem megsemmisíti a hivatali túlhajtást, hanem kapszulázza. Minden sallang külön hengert kap.
A patron belsejéből nem papírtekercs csúszott ki, hanem egy precízen meghajtott, zöld szegélyű kártya, amelyen alig észrevehető apró betűkkel állt a felirat. Henderson résnyire szűkült szemmel igyekezett elolvasni a sorokat, miközben az eladótérben egy pillanatra teljesen elhallgatott a vásárlók morajlása.
– Mit ír? – kérdezte Henderson, megpróbálva leplezni a benne bujkáló izgalmat.
– „A jelenlegi leltárhiány pótlása folyamatban. A következő tétel az asztal szélén várakozik” – olvasta fel az antikvárius kimérten.
Azzal mindketten a bejárati pult felé fordultak, ahol a csillogó rézkulcs mellett egy teljesen ismeretlen, nehéz barna kötésű mappa feküdt, amelyből finom, száraz tölgyfaillat szivárgott.