148/6. A rézcső útvonala — A hivatali huzat iránya

Az antikvárius megkocogtatta a falba vesző rézcsövet, mire a vakolat mögül fojtott, fémes sziszegés felelt. Henderson óvatos léptekkel követte a cső vonalát a sötét sarokig, ahol a vezeték egy vastag, beporosodott falazatba fúródott.
– Ez nem selejtező – jelentette ki az antikvárius, miközben elkeskenyedett szemmel tanulmányozta a frissen kipréselt kartoték szélét. – Egy ilyen csővezeték nem kifelé viszi az adatokat, hanem beszívja a még ki nem gondolt zárszókat. A régebbi tulajdonos bizonyára huzatelszívóként használta a bürokratikus túltermelés ellen.
Henderson megkönnyebbülten bólintott, örülve a józan, technikai magyarázatnak.
– Vagyis a gép csupán a felesleges költői túlzásokat mentesíti a raktárkészletből? – kérdezte, és megpróbálta visszahelyezni a bronz könyvtámaszt a polcra.
– Pontosan – bólintott az antikvárius. – A felesleg a rézcsőben áramlik, egyenesen az eladótér felé, ahol a huzat végül kibocsátja a sűrített szöveghulladékot.
Átsétáltak a feszült hangulatú boltfrontba, ahol a vásárlók továbbra is némán meredtek a polcokra. A pult mögötti rézkupak alatt valóban ütemes, halk fújás hallatszott. Ám amikor az antikvárius lecsavarta a fedél biztonsági gombját, a csőből nem papírpor vagy száraz mondattöredék emelkedett ki, hanem egy vékony, gőzölgő sárgaréz henger, amelynek tetejét egy apró, finoman megmunkált halfej díszítette.