148/3. A burgundy kötés — A meg nem történt szavak melege

Az antikvárius lassan emelte ki a bordó kötetet a fiók mélyéről. A borítón nem szerepelt sem cím, sem szerző, csupán a száraz melegség sugárzott belőle, mintha egy kialvó kemence mellett felejtették volna. Henderson gyanakodva nyújtotta ki a nyakát, készen arra, hogy a pult mögé vesse magát, ha a könyvből újabb hivatali átok szabadulna el.
– Egy nyugalmazott nyelvész hagyatéka – suttogta az antikvárius, miközben letörölte a port a fedélről. – Harminc éven át gyűjtötte azokat a mondatokat, amelyeket elkezdtek, de sosem fejeztek be. Nincsenek benne állítmányok. Csak jelzők és határozók, amelyek tétlenül lebegnek a papíron.
A levendulaszínű kabátos nő közelebb lépett, és felnyitotta a könyvet. A boltban azonnal feszült csend támadt. A levegőben lebegő porszemek mozgása lelassult, majd teljesen megállt, mintha apró, ezüstös rácsot képeznének a térben.
– Hallja? – suttogta a nő igézetten.
– Semmit – dadogta Henderson, akinek a hangja furcsán tompán kongott, mintha vatta közül beszélne.
– Pontosan. Ez a tökéletes cselekménytelenség. A szavak nem akarnak megtörténni.
Az antikvárius rémülten vette észre, hogy a saját karja kezdte elveszíteni a rugalmasságát; a bőre száraz, papírszerű lett. Ha a nő nem csukja be a kötetet, hamarosan mindhárman egy mozdulatlan leírás részeivé válnak.
Ekkor a hátsó szoba felől halk, ritmikus kaparászás hallatszott, mintha valaki egy tompa ceruzával próbálna utat vésni a falon át.