146/3. A zöld gőz fellebbezése — A hivatali fűzők szorítása

Az Antikvárius a lámpa sárgás fényében hunyorogva olvasta le a tőkehalas pecsétnyomó talpára vésett cirádás betűket: „FŐTANÁCSOSI PÓTLÉK – AZONNALI HASZNOSÍTÁS”. Megborzongott. Tehát a rendszer nem visszaminősíteni akarta Hendersont, hanem végleg archiválni, a helyére pedig ezt a kifényesített félcipőt szánta végleges utódnak.
A cuppogó hang felerősödött, és a tölgyfa szekrény mögül, egy sárgaréz cső torkolatából hirtelen sűrű, zöldes gőz csapott ki. A párában Henderson Tanácsos elfojtott, de rendkívül hivatalos hangja rezonált, mintha egy messzi, föld alatti irodából beszélne egy rossz telefonvonalon keresztül.
– Antikvárius úr! – suttogta a cső. – Jelentem, a fizikai ellenállásom csődöt mondott. A selejtezőgép egy meglepően kényelmes, bár kissé nyirkos iktatófiókba helyezett. Kérem, nyomja le a pecsétet a tölgyfa asztal sarkán lévő piros gombra! Azzal visszavonhatja a végzést!
Az Antikvárius zihálva nézett a pecsétre, majd a parkettán várakozó Főtanácsos-cipőre. A cipő fűzői fenyegetően megemelkedtek, mintha készen állnának egy azonnali hivatali béklyózásra. A félelem gúzsba kötötte a kezét: ha a pecsétet rossz helyre nyomja, talán ő maga is egy egyszerű leltári számmá válik a következő negyedéves zárásban.
– Henderson? – kérdezte reszketve, miközben a tőkehalas ezüstöt a sós szagú szivacsba mártotta. – Biztos benne, hogy ez a gomb nem a megsemmisítést indítja el?
– Hivatali szabályzat, tizenkettes cikkely! – recsegte a cső. – A zöld pecsét mindig a fellebbezés jele! Nyomja meg!
Az Antikvárius vett egy mély levegőt, és az asztalra csapta a súlyos fémhalat. A papír helyett azonban a pecsétnyomó közvetlenül a Főtanácsos-cipő orrára tapadt, amely ettől azonnal halk, elégedett durrogásba kezdett. A rézcsőből hirtelen jéghideg, sós víz spriccelt az Antikvárius arcába, s a szoba sarkában lévő nehéz páncélszekrény ajtaja lassan, cuppogva kezdett kitárulni, miközben egy sötétzöld, nyálkás bőrkesztyű nyúlt ki a sötétből.