145/8. A hivatali gépeltérítés — A selejtezési ellenakció

Henderson, miközben fél lábon egyensúlyozva igyekezett megőrizni hivatali méltóságát, teljes testsúlyával rálépett a padlóból kiálló „SHIFT” feliratú fahengerre. A gép egy éles sziszegéssel válaszolt, mintha a Tanácsos fizikai jelenlétét sorköz-módosítási kérelemként iktatta volna.
– Ezzel csak hitelesíti a selejtezést! – üvöltötte az Antikvárius, miközben görcsösen kapaszkodott a korhadó könyvespolc szélébe, mert a padlódeszkák alatti fogaskerekek már az ő lábfejét is veszélyesen rángatták.
A Tanácsos azonban nem tágított. Meggyőződése volt, hogy a hivatali szabályzat vészhelyzeti kódját pötyögi be a lábával. Amikor a selejtező gép ollója egyetlen precíz nyeséssel lemetélte a bal ingujjáról az ezüst mandzsettagombot, a fém kiegészítő egyenesen a „TÖRLÉS” feliratú résbe pottyant. A gépezet egy pillanatra megtorpant, a fogaskerekek csikordulva megálltak. Henderson diadalmasan elmosolyodott; szentül hitte, hogy a hivatali logika és a feláldozott ezüstgomb sikeresen felülbírálta a rendszert.
Az illúzió azonban alig tartott egy másodpercig. A padló hirtelen rándulással irányt váltott. A betűk visszahúzódtak a mélybe, és a helyükön egy tágas, rézperemű csatorna nyílt meg, amely felett sötét betűkkel ez állt: „TÁRGYI BIZONYÍTÉKOK”. A nyílásból feltörő vákuum azonnal szippantani kezdte Henderson egyetlen megmaradt félcipőjét.
A mélyből, a sötét csőből ekkor egy halk, ütemes ketyegés szűrődött fel, ami kísértetiesen emlékeztetett egy zsebórára – egy olyan zsebórára, amelyik egyikükhöz sem tartozott.