144/4. A vegetatív iktató mappa — A metszési jegyzőkönyv

A vásárló megfontolt mozdulattal benyúlt a fojtogató gőzgomolyagba, és két ujjával megragadta a rekedten zörgő, kinyíló levélköteget. A növényi iratgyűjtő szélein vékony, sárgás indák feszültek, mintha egy szorosan megkötött aktatartó gumiorsói volnák.
– A másodfokú iktatási fázis – suttogta Henderson, hangjában a végső kétségbeesés rekedtségével, miközben a lépcsőfokon állva próbált elhatárolódni a nedvesen terjedő növényzettől. – Csupán szezonális növekedési erély! Tavaszi átrendeződés, semmi szabálytalan!
A vásárló fel sem nézett a kétségbeesett magyarázatra. Zakója belső zsebéből egy polírozott sárgaréz metszőollót vett elő, amelynek élei precíziós mérőbeosztással voltak ellátva. Egyetlen határozott csettintéssel levágta a legközelebbi, vastagabb hajtást. A vágat helyén sűrű, tintaszagú nedv serkent ki, miközben a leválasztott növényi kartoték finom zizegéssel a kövezetre hullott.
Az Antikvárius mozdulatlanul tanúskodott a jelenetről. Látta, amint a kinyílt növénymappa mélyén egy teljesen új rügy csírázik ki, egyenesen a parketta nedvkeringéséből táplálkozva. A vásárló hűvös alapossággal a lehullott levélre lépett, és megvizsgálta annak erezetét.
– Nem felülvizsgált állomány – állapította meg monoton hangon. – A gyökérzet túllépte a szabványos iktatási keretet.
Henderson torka elszorult, ahogy a szoba sarkából halk gőzmorajlással egy még terjedelmesebb zöld mappa bontakozott ki.