143/7. A törzsszámozott állomány — A hivatalos nedvességmérő

A vásárló elégedetten összecsapta a bőrkötésű regisztert, és a golyóstollát zakója felső zsebébe süllyesztette. A tiszta csengés, amely az Antikvárius zakógombjáról riadt fel a felszívott vízpára hatására, pontosan hozta a megkívánt hertz-értéket.
– A rezonancia stabil – jelentette ki a vásárló, majd visszalépett a mozdulatlan Antikváriushoz, aki kétségbeesett pillantásokkal próbált legalább egyetlen szemhéjrezdülést kierőszakolni magából. – A parketta nedvkeringése helyreállt, a páratartalom ideális. A tétel átvehető.
Henderson Tanácsos megkönnyebbülten sóhajtott fel, és a kiürült cinklocsolót a csigalépcső alsó fokára támasztotta. Térdei halk reccsennéssel megroppantak, amint zsebéből előhúzott egy vastag, hivatalos átvételi elismervényt.
– Akkor a garanciális időszak mától ketyeg – mondta Henderson, miközben átnyújtotta az ívet. – A vásárlói visszajelzések alapján az ilyen tölgyfa-alapú páramérő egységek évtizedekig bírják, amennyiben naponta kétszer megkapják a kötelező sorkatonai tápoldatot.
A vásárló aláírta a bizonylatot, majd a zsebéből kiemelt egy gumiarábikumos öntapadó címkét. Egyetlen gyakorlott, kimért mozdulattal rásimította a megdermedt Antikvárius homlokára: *Öntözhető Szoba-Aparatúra, Leltári szám: 143/7*. Az Antikvárius rémülten megértette: sosem ő volt az üzlet tulajdonosa, csupán a legújabb, kárpitozott klímaszabályozó berendezés, amelyet most szállítanak ki a megrendelőhöz.
A hirtelen beálló csöndben csak a falon függő sárgaréz óra ingája lódult meg újra, miközben a pult alatti sötétségben valami halk, nedves pukkanással rügyezni kezdett.