143/6. A légtelenítő szelep — A rendszeres öntözési eljárás

A vásárló megtorpant a kilincs előtt. A rézcsőből előmeredő szívós szár nem csupán megmarkolta a sárgaréz kart, de kiszáradt görcsökkel rá is hurkolódott, mintha a faanyag visszakövetelné a fém feletti uralmat. A vásárló azonban fel sem vonta a szemöldökét; hüvelykujjával csupán átlapozta a bőrkötésű regisztert a megfelelő fitológiai mellékletig.
– A hatodik szakasz nyomásszabályzója megint túlkoros hajtásokat növeszt – jegyezte meg félhangosan, miközben golyóstollával kis pipát tett a margóra. – A párásítási egyenleg így óránként három deciliterrel eltér a szabványtól.
Mielőtt azonban megpróbálta volna lefejteni az indát a kilincsről, a sarokban húzódó öntöttvas csigalépcső csikordult egyet. Henderson Tanácsos bukkant elő a lépcsőforduló homályából, csíkos pizsamakabátjára húzott hivatali zakóban. Jobb kezében egy kopott, cinkbevonatú locsolókannát egyensúlyozott, amiből ütemes löttyenésekkel dőlt a száraz tölgyfapor illatát árasztó, langyos folyadék.
– Elnézést a fennakadásért – mondta Henderson, miközben kimérten lelépkedett az utolsó három fokon, és a kanna csőrét közvetlenül a fal tövében futó nedvkeringési csőre illesztette. – A délutáni vízszint-ellenőrzés elmaradhatatlan. A parketta hajlamos a kiszáradásra, ha a leltározott személyzet nem kapja meg a sorkatonai tápoldatot.
A vásárló jóváhagyólag bólintott.
– A törzsszám-jelölőt már felhelyeztem. De a szelep fojtása továbbra is rezonál.
Henderson Tanácsos alaposan meglocsolta a parketta szélét, mire a padlódeszkák elégedett gurgulázással szívták fel a folyadékot, és az Antikvárius zakógombján lévő rézkarika halk, tiszta hangon csendült meg a szomszédos szobában.