143/4. A viaszpecsét — A szigetelési hiányosság

A viaszcsepp lassú, sziszegő hanggal kötött meg a parkettán, pontosan ott, ahol az Antikvárius cipőjének orra már egybeolvadt a tölgyfával. A vásárló elégedetten bólogatott, majd zsebéből egy apró, sárgaréz csipeszt húzott elő.
– Látja? – mutatott a megszilárdult sárga korongra. – A hőtágulás klasszikus tünete. A rendszer csupán így jelzi, hogy a tömítések cseréje rég esedékes. Önök túl sokat aggódnak a bürokrácia miatt, és ez teljesen elhangolja a ház természetes páratartalmát.
Az Antikvárius próbálta kinyitni a száját, hogy tisztázza a félreértést, de a torkából csupán egy erőtlen, száraz kattogás hallatszott. A lábfejéből barna erezetek indultak meg felfelé a nadrágszárán, mintha a parketta mintázata fokozatosan átmászna a szövetre.
Henderson Tanácsos a szomszéd szobában álló kárpitozott karosszék képében egy apró, halk reccsenéssel mélyebbre süppedt a szőnyegbe.
– Nincs semmi baj – folytatta a vásárló szelíden, miközben guggolva megkocogtatta a kiemelkedő rézcsövet. – A téves leltárív oka csupán annyi, hogy a Hivatal két különálló személyzetként tartotta számon Önöket. Pedig a tervrajz alapján Önök a főbejárati szerkezet kiegészítő tartóelemei.
A rézcső finom, zengő hangot adott ki. A bolt homályos sarkából ekkor egy apró, számozott rézkarika gurult elő, és pontosan az Antikvárius mozdulatlan cipőorra előtt állt meg.