143/2. A hívó csengő — A soron következő tételezés

A vásárló megfontolt mozdulattal simította el a zsakettje hajtókáját, majd felállt a frissen kárpitozott, mintás bükkfa karosszékből. Henderson Tanácsos háttámlája még megőrizte az ülés melegét, de a rugózat egyetlen halk, bürokratikus sóhaj kíséretében visszanyerte tökéletesen feszes alaktartását.
– Kiváló ergonómia – mormolta a férfi, miközben a rezes csengő halk zúgását követve a hátsó szoba felé fordult. – A hivatali alázat mindig is a legjobb alapanyag volt a tartós bútorzathoz.
Az Antikvárius, akinek a lábait a parketta finom nedvkeringése rögzítette a padlóhoz, képtelen volt elmozdulni. Csupán a tekintetével tudta követni a vásárló kimért lépteit, ahogy az átlépte az alacsony küszöböt. A hátsó helyiség félhomályában a szellőzőből hűvös, polírozott viaszszag szivárgott elő.
A szoba közepén egy rézbevonatú iktatóállvány állt, amelyen egy vastag, bőrkötésű regiszter lapjai maguktól nyíltak ki a megfelelő oldalon. A vásárló megállt a pult előtt, és óvatosan leporolta a tintatartó szélét.
– A következő tétel felvétele nem igényel különösebb előkészítést – jegyezte meg a férfi a váll felett visszanézve az Antikváriusra. – A gyűjtemény ezen része már hosszú ideje önállóan végzi a saját adminisztrációját.
A vastag lapok között ekkor egy halvány, növényi erezetű minta kezdett kirajzolódni, amely meglepő pontossággal formázta meg a bolt alaprajzát.