142/2. A tölgyfa terhelhetősége — A szerkezeti felderítés

A vásárló magára maradva elégedett csettintéssel helyezte át a súlyos bőrkötést a pult jobb oldalára. A tölgyfa szerkezet halk, száraz reccsenéssel reagált az egyenlőtlen tehereloszlásra, majd az anyag szinte azonnal korrigált: a dőlt lap milliméternyit megemelkedett, hogy az olvasási szög továbbra is tökéletes maradjon.
– Lenyűgöző mechanika – mormolta a férfi, és kíváncsian benézett a dőlt lap alá. – Sehol egy rejtett fémcsavar, sehol egy acélrugó. Vajon mi tartja az egyensúlyt a szerkezet belsejében?
A faállvány mélyéből apró, szinte észrevehetetlen rezonancia futott végig az előlapon, mintha a bútor próbálna halkan elhúzódni a tolakodó tekintet elől. A vásárló ujjbegyei ekkor egy fura, sima bemélyedésre bukkantak a perem alatt – pontosan olyan formájúra, mint egy félig behajolt emberi hüvelykujj lenyomata.
Henderson Tanácsos épp ebben a pillanatban tért vissza a hátsó szobából, kezében egy cirádás üvegkancsóval és két csiszolt kristálypohárral.
– A garanciális feltételek alapkövetelménye a megfelelő hidratáció, tisztelt Uram – jelentette ki a Tanácsos tárgyilagosan, miközben a tálcát az olvasópult melletti kisasztalra helyezte. – A tölgyfa rendkívül érzékeny a száraz beszélgetésekre.
A vásárló értetlenül felvonta a szemöldökét, ám mielőtt rákérdezhetett volna a furcsa szakkifejezésre, a pult alól fojtott, viaszillatú pattanás hallatszott, s a legalsó szellőzőrács résein át halk, nedves szürcsölés indult meg a kristálypoharak iránya felé.