142/1. Az új berendezés — A garanciális vizsgálat

A kalapos vásárló megfontolt mozdulatokkal végighúzta kesztyűs ujját a frissen beállított tölgyfa olvasópult sima, hűvösre lakkozott felületén. Henderson Tanácsos tisztelettudó távolságból, elégedett mosollyal figyelte az aprólékos minőségellenőrzést, kezében a hivatalos garancialevéllel és a rezesen csillogó iktatóbélyegzővel.
– Meglepően szilárd darab – jegyezte meg a vevő, miközben nehéz, bőrkötésű krónikáját határozott mozdulattal lecsapta az olvasópult dőlt lapjára. – A fa szinte együtt lélegzik a szobával. Nem reccsenti meg a hirtelen hőmérséklet-változás?
– Kizárt dolog, tisztelt Uram – válaszolta Henderson száraz, kimért hangján, miközben gondosan elsimított egy apró egyenetlenséget a bútor hajtókájára csavarozott réztáblán. – Ez a modell saját, természetes nedvkeringéssel rendelkezik, a belső feszültséget pedig automatikusan levezeti a parketta mélyébe. Teljesen karbantartásmentes.
A vásárló elégedetten hümmögött, majd fellapozta a könyvet. A tölgyfa pult mélyéből halk, ritmikus rezonancia indult meg, mint egy rendkívül lassú, fojtott lélegzetvétel. A pult bal oldali támasztéka – amely alig fél órája még egy gondosan ápolt cipőorra emlékeztetett – észrevétlenül beljebb korrigált fél millimétert, tökéletesen kiegyenlítve a padló apró hibáját.
A hátsó szoba nyitott ajtaja felől ekkor újabb tompa kattanás hallatszott. Henderson halk elnézést kérve meghajolt, és a táguló, üres polcrendszer felé lépett, ahonnan friss papír és tiszta viasz illata áradt ki.