141/6. A parketta nedvkeringése — A fixált pozíció

A hideg víz csobbanása a bőrcipő orrán nem várt reakciót váltott ki. Az Antikvárius elfojtott nyögéssel tapasztalta, hogy a talpán átszűrődő nedvesség azonnal átáztatta a zokniját, ám ahelyett, hogy kellemetlen fagyos érzést keltett volna, a víz nyomán vékony, ropogó hajszálgyökerek fúródtak keresztül a meglazult parkettalécek résein.
– Látja? Semmi ok a fennakadásra – bólintott Henderson, miközben a locsolókannát a hóna alá csapta, és zsebéből előhalászott egy bronzbevonatú sorszámozót. – A negyedik emeleten a flóra nem tűri a fluktuációt. Az állandó helyrajzi szám elengedhetetlen a negyedéves felülvizsgálatnál.
Az Antikvárius megpróbálta felemelni a jobb lábát, de a padlóba kapaszkodó szálak meglepő rugalmassággal tartották fogva. A hóna alatt lapuló, meleg bőrmappa halk, megelégedett pufogással reagált az alulról érkező nedvességre, mint egy szivacs, amely végre tápanyaghoz jutott.
– De Tanácsos úr… én csak a leltárat jöttem ellenőrizni! – nyögte az Antikvárius, miközben gomblyukaiból halvány zöldes indák indultak meg felfelé, a zakója hajtókája irányába.
– A leltár maga az ellenőrzés, kedves kolléga – felelte Henderson szárazon, és a sorszámozóval egy határozott mozdulattal rácsapott az Antikvárius vállára. A fém bélyegző számlálója kattant egyet: 141/B. – Kérem, ügyeljen a tartásárra. A szellőzőből érkező huzat éjszaka hajlamos elferdíteni a törzset.
Henderson sarkon fordult, és kimért léptekkel elindult vissza a csigalépcső felé, maga után hagyva a vízcseppekből álló, gyorsan gyökerező nyomvonalat. A sötét folyosó mélyéről ekkor halk, szabályos porszívózásszerű szippantás hallatszott.