140/2. A hivatalos küldemény — A fitológiai pótalkatrész

Mr. Henderson óvatosan, a fatörzzsé keményedő alkarját megfeszítve lehajolt a hófehér küszöblevélért. A borítékon nem szerepelt se bélyeg, se címzés, csupán egy iktatószám, amely kísértetiesen hasonlított a saját szolgálati azonosítójára. A hajtás mentén feltépte a nehéz merített papírt, miközben az Antikvárius fojtott hangon sürgette.
– Ne bontsa ki, Tanácsos úr! Ami a pincéből jön, az sohasem hivatali küldemény!
– Dehogynem, kedves barátom – felelte Henderson méltóságteljesen, noha az arcbőre már fakéregszerűen feszült. – A jóváhagyott nyomtatványok nem ismernek területi határokat.
A papíroson egyetlen gépelt sor állt: „A 14 milliméteres sárgaréz záróelem vesztesége elkönyvelve. A lépcsőházi egyenleg kiegyenlítésére a csatolmány elfogadása kötelező.” A boríték aljából egy apró, csillogó tárgy gurult ki Henderson fásult tenyerébe. Nem sárgaréz gomb volt, hanem egy tömör, élő makk, melynek kalapjára apró, sorszámozott fémbárcát szegecseltek.
– Látja? – mutatott rá Henderson diadalmas, bár némi idegességgel átitatott mosollyal. – A Főigazgatóság gondoskodik a pótlásról. Ez egy természetes eredetű cserealkatrész.
Az Antikvárius a falhoz lapult, amint a makk hirtelen megremegve forró gyantát cseppentett Henderson tenyerébe. A lépcsőház sötétjéből ekkor egy nehéz, rézkristályos harangkongás csapott fel.