139/5. A gyökérzónás iktatás — A hivatali növekedés

Mr. Henderson akkurátusan helyére illesztette a telefonkagylót, majd kimérten kisimította az asztalon fekvő iktatókönyv sarkát. A vonal túlsó végén hallható papírrágó hang megszűnt, helyét a tölgyfafazettás burkolat felől érkező halk, reccsennő zúgás vette át. A telefonkábel tövénél, a csiszolt sárgaréz aljzatból apró, zöld inda csavarodott ki, s azonnal hozzátapadt a kőrisfa asztallaphoz.
– A hivatali szabályzat 12-es cikkelye értelmében az élőállomány természetbeni gyarapodása illetékmentes – jegyezte meg a Tanácsos, s újabb kortyot ivott a fanyar gyógyteából. – Csupán a leltári nyilvántartás pontos vezetése követeltetik meg.
A fiatal segéd közben tehetetlenül nézte, ahogy a csuklóján futó zöldes hálózat apró, viaszos rügyeket növeszt. Amikor megpróbált átnyúlni a hivatalos iktatóbélyegzőért, a fa nyél szinte szomjasan simult a tenyérfelületébe; a fa és a bőr közötti határvonal egyetlen száraz kattanással egybeolvadt.
Az Antikvárius a szoba sarkában álló, bársonybélelt láda mellől lépett közelebb. Léptei nyomán a szőnyeg szálai halványan megremegtek.
– A növekedési erély mindig a bürokratikus levegő páratartalmától függ – jegyezte meg halkan, miközben zsebéből egy finomművű réz metszőollót húzott elő.
Mr. Henderson nehézkesen felállott, és a segéd gomblyukába tűzte a mintavételi címke leszakadt sárgaréz karimáját. A rézkarima azonnal hajszálgyökereket növesztett a szövet szálai közé. A tanácsterem közepén álló nagy tölgyfaasztal egyik lába ekkor mély, nedves cuppanással rögzült a parketta illesztésébe.