139/3. A mintaellenőrzési jegyzőkönyv — A kiegészítő tétel

A Tanácsos a szőnyegre ejtett rézkarimás címke után nyúlt, majd óvatosan a kísérőjegyzék széléhez illesztette. Mr. Henderson elégedetten dőlt hátra a bőrfotelben, miközben a nyomdafestékre emlékeztető utóízt ízlelgette. A hivatali bürokrácia szempontjából nem létezett megnyugtatóbb gondolat, mint hogy az egészségüket szolgáló gyógytea alapanyaga szó szerint a hivatali múltból táplálkozik.
– Ha jól értelmezem a mellékelt analízist – jegyezte meg Mr. Henderson, szemüvegét a névtáblára igazítva –, az alagsori fitológiai részleg csupán a selejtezett iratanyag természetes cellulóztartalmát hasznosította újra dúsítóanyagként. Ez nemcsak költséghatékony, de kifejezetten környezettudatos eljárás.
A tisztviselők helyeslő mormogással adóztak az alagsori leleményességnek. A kísérőív valóban részletesen felsorolta a felhasznált összetevőket: szárított menta, csipkebogyó, valamint tizennégy kilogramm finomra őrölt, tizenkilencedik századi lajstromlap. A papírrosta préselése során keletkező esszencia tökéletesen magyarázta a főzet fanyar, szénszagú karakterét.
A terem sarkában várakozó segéd azonban csöndben felkapta a földre hullott címkét. Amikor a hüvelykujja a sárgaréz karimához ért, a fém alatt valami rugalmas és meleg nyomódott össze. Az apró pergamendarab visszáján nem tintával írt számok álltak, hanem egy mélyen benyomódott ujjlenyomat, amelyből lassan zöldes, sűrű nedv szivárgott a szőnyeg rojtai közé.